Maria Montessori esete a fantáziavilággal

Ismét darázsfészekbe nyúlok – így, néhány hónapnyi kihagyás után szinte alapnak érzem, hogy valami rém provokatívat írjak:) – de ez is egy olyan téma, ami vissza-visszatér a különböző Montessori-csoportokban. Mivelhogy ez (is) egy olyan kérdés, amiben a Montessori-szemlélet radikálisan eltér a “hagyományos” gyerekneveléstől , akármi is legyen az utóbbi (de akár a Waldorf tündéres-manós világától is).

A viták általában úgy szoktak kezdődni, hogy valaki javaslatot kér, hogy mit olvasson a 2, 3, X éves gyerekének. Erre elkezdenek szállingózni a tradicionális mesekönyvek (tele tündérekkel, manókkal és beszélő állatokkal), majd, amikor valaki óvatosan megjegyzi, hogy ezek nem annyira illeszkednek a valóság-alapú Montessori-szemlélethez, akkor jön a felháborodás, hogy “megfosztjuk a gyereket a mesevilágtól”, meg “mi lesz a fantáziájukkal” és társaik. És egymást követik az 500 karakterbe betömörített, félreérthető érvek, ellenérvek, “én ezzel nem értek egyet…” típusú mondatok.

Ez nagyjából olyan, mint a “karácsonyfát és ajándékokat hozó Jézuska” esete. Sokszor megkapjuk, hogy megfosztjuk a gyerekeket a “karácsony varázsától” azzal, ha elmondjuk, hogy igenis tőlünk kapnak ajándékot, a fát együtt díszítjük fel és stb. Pedig valójában csak mi felnőttek gondoljuk úgy, hogy nekik erre szükségük van, a mi fantáziánkat, álmainkat és képzeleteinek vetítjük ki rájuk, miközben ők köszönik szépen, de kiválóan elvannak karácsony ünnepével úgy is, hogy tudják, hogy Jézus kétezer éve született,  nagy valószínűséggel nem is decemberben, hanem nyáron, majd kereszthalált halt érettünk és nem születik újra minden decemberben. Nem látom a különbséget a várakozásban, a csillogó szemekben – legfeljebb a stressz nincs benne, hogy, “vajon jó voltam-e annyira, hogy Jézus(ka, bocs) ajándékot hozzon nekem?” A feltétel nélküli szeretetünk van benne: ajándékot nem azért kapnak, mert jók voltak, hanem azért, mert a napkeleti bölcsek (akik by the way szintén nem  a mai értelemben vett karácsonykor érkeztek) is megajándékozták a Megváltót. És a gyerekek szeretete is benne van, hiszen így ők is készítenek ajándékot a család többi tagjának.

De vissza a fantáziavilág Montessori-megítéléséhez.

Már rögtön az elején leszögezném, hogy igen markáns határvonalat kell húzni az első (0-6) és a második (6-12) fejlődési szakaszban levő gyerekek vs a fantáziavilág kérdésében.

Miért?

Mert ez a két csoport radikálisan eltérő sajátosságokat mutat.

A 0-6 korosztály az “absorbent mind”, azaz a mindent szivacsként befogadó agy korszakában van, ahol valóság és mesevilág menthetetlenül és szétválaszthatatlanul össze tud kavarodni, ahol minden – de tényleg minden, ideértve az ágy alatt lakó félelmetes zokniszörnyet is – valóságosnak tűnik.

“A fiatal gyermek nem tud különbséget tenni a valóságos és a képzeletbeli között, a lehetséges dolgok és a “csak kitalált” dolgok között” (Dr. Montessori)

A 6-12 éves korosztály már a “reasoning mind” idejét éli, érvelnek, logikai következtetéseket vonnak le és tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy sárkányok és beszélő vonatok márpedig nincsenek – de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy szórakoztatónak tartsanak ilyen meséket. Itt már jöhet Rumini, Harry Potter vagy bármi.

Hogy még érthetőbb legyen, kezdjük rögtön egy kis értelmező kéziszótár jellegű magyarázattal.

  1. Fantázia vs képzelőerő

Maria Montessori fogalmi rendszerében a “fantázia” (fantasy) és a “képzelőerő” (imagination) nem szinonímák. A “fantázia” az a képesség, hogy olyan dolgokat is elő tudok “állítani” az agyamban, amelyek valójában nincsenek (sárkányok, házimanók, tündérek, beszélő állatok vagy vonatok & co.). A “képzelőerő” ezzel szemben az agynak az a képessége, hogy – a már rendelkezésre álló információk alapján – részletesen el tud képzelni valamit, ami megvalósítható vagy valóságos: el tudom képzelni, azaz a kezdetétől a végéig le tudom játszani a fejemben, hogy hogyan fogom felépíteni a fakockákat, hogy olyan ház legyen belőle, amit szeretnék; vagy el tudom képzelni, hogy milyen hideg lehet a világűr, bár még sohasem jártam ott és hasonlók.

A képzelőerő intelligenciánk valódi lényege. Minden elmélet és minden fejlődés az elme abbéli képességéből fakad, hogy valamit rekonstruálni tud. (Maria Montessori: The Child, Society and the World, 1948)

Leegyszerűsítve: a képzelőerő nagyon fontos!!!! Nem ez ellen tiltakozik Dr. Montessori.

A “képzelőerő” igazán a második fejlődési fázisban üt be (nem, nem a hatodik születésnap 0 óra 1 percekor, hanem valamikor akkortájban, minden gyereknél máskor, de tendenciózusan kb. hat éves kor körül) és az általános iskola működése nagyban erre a képességre épül (ld. pl. az impresszionisztikus ábrákat, amelyek expressis verbis azt célozzák, hogy felébresszék a gyermek képzelőerejét, kutatásra ösztönözve őt vagy pl. a Csodálatos Leckéket, amelyek maguk is történetek, de nagyon is valóságos dolgokról szólnak, mégis megmozgatva a gyermeki képzelőerőt). DE: alapozni hozzá az első fázisban alapozunk, akkor, amikor lehetővé tesszük a szivacsagynak, hogy a maga totalitásában befogja a gyereket körülvevő valóságot, mivel, ahogy Dr. Montessori fogalmazott, “a képzelőerő igazi alapja a valóság“.

2. Képzelőerő vs hiszékenység

“Hogyan növekedhetne a gyermek képzelőereje valamitől, ami valójában csak a felnőtt képzeletének gyümölcse? Egyedül mi képzelünk el, nem ők – ők csak hisznek.” – Mondotta volt Maria. A kisgyerek készségesen elhisz mindent, amit mondunk neki, hiszen a valóságról meglevő tapasztalatai erősen korlátozottak, kénytelen ránk – és az általunk számára kialakított környezetre – hagyatkozni annak megismerésében. Ezért, ha azt mondjuk, hogy az erdőben tündérek élnek, elhiszi. Soha nem látott tündért. Az esetek nagy részében még királylányt és valódi szegénylegényt sem.  De a felnőtt, akiben ősbizalommal hisz, azt mondja neki, hogy ezek vannak. Akkor vannak. És mi felnőttek, ezt ki is használjuk, hiszen a hiszékenységüket kihasználva traktáljuk őket a Mikulás, a beszélő vakondok, a rossz gyerekeket elvivő koboldok és még csuda tudja mik történeteivel, félig irigykedve, félig lesajnálva nézve a “hiszékeny, csacska” gyereket.

Gyakorlati kitérő

Amikor a kisgyerekek szerepjátékot játszanak, a valóságot imitálják, feldolgozzák és megélik az élményeiket, egyfajta tanulási folyamatban vesznek részt. És mondjuk, amikor az 5 éves szappanos vízzel eteti meg a játékbabát (ami “Anya, nem látod, hogy tejpép?”) nagyon jól tudja, hogy most a szappanos vizet csak eszközként használja, mert már van konkrét tapasztalata a tejpépről is, meg a szappanos vízről is. És ő maga nem fogja megenni, mert tudja, hogy nem valódi. A tündérek varázsfőzetéről azonban nincs és nem is lesz tapasztalata (és ilyen szempontból mindegy, hogy három éves vagy öt) ezért, amikor ilyen játszik, a mi megerősítésünkre van szüksége arról, hogy ez most valós-e vagy sem. Olvassátok el ezt a tanulmányt.

Maria Montessori a saját iskoláiban nem helyezett el szerepjáték eszközöket, mivel úgy látta, hogy a gyerekek az ott töltött időt bőven kitöltik valódi munkával. Vannak Montessori intézmények (főleg AMS), ahol van lehetőség pl. posta eljátszására, mert mégsem lehet igazi postát betelepíteni – de játékkonyha általában akkor sincs, mivel ott az igazi konyha, igazi késekkel és igazi étellel. De Maria Montessori soha egy szóval nem mondta, hogy a gyerekek otthon ne játsszanak, sőt, az otthont mint a gyerek játszó- és munkahelyét írta le, csak a hangsúly a lényeg: az iskola, ahol csak korlátozott időt töltenek, az a valódi munka helyszíne, otthon belefér mind a kettő, ahogy a felnőtteknek is belefér, ha este kártyáznak egyet.

Kitérő vége.

A valódiság nem valódiság kérdésén nem igazán segít az sem, ha azt mondjuk, hogy “de ugye tudod, hogy tündérek nem léteznek?” Mert 6 éves kor alatt még ennek a mondatnak a tartalmát sem értik úgy igazából, főleg, ha tündérek ugyan nincsenek, de a Mikulást azt igenis valósnak mutatjuk (például).

Erről részletesen egy 1919-es beszédében értekezett (Childrens’ Imagination by Means of Fairy Tales).

Történelmi kitérő

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy Maria Montessori az 1900-as évek elején kezdte el úgy igazából kidolgozni az elméletét, a késő viktóriánus és edwardi korszak virágkorában, amikor a gyerekek általában a gyerekszobába “száműzettek”, a szüleik helyett dadusok és francia nevelők felügyelték őket. A nekik szánt irodalom és mesevilág szinte kizárólag a fantázia világába repítette őket (Lewis Carroll Alice Csodaországban-jával indult még jó pár évtizeddel azelőtt a trend, de Beatrix Potter, Carlo Collodi, George MacDonald, Kipling, J.M. Barrie, Hugh Lofting is mind ebben az időszakban alkottak) és csak az 1908 körüli időszakban kezd szaporodni a valóságon alapuló irodalom, pl. az Anne of Green Gables.  És mielőtt bárki belekötne, nyilván leegyszerűsítés és nyilván voltak már korábban is kivételek (pl. Louisa May Alcott), de a fő sodorvonal az idealizált mesevilág volt a maga varázslényeivel. Egyébként érdemes elolvasi az 1946 London Lectures-t, a Dottoressa tisztességesen kiosztja az angol elit gyereknevelési szokásait. Maria Montessori a szélsőségek ellen szólalt fel, az ellen, hogy a gyerekeknek nem is jutott más.

Sarah Werner Andrews Montessori and Imagination c. értekezése vagy Angeline Lillard 30 oldalas kiseposza tanulságos olvasmány a témában.

Történelmi kitérő vége:)

Térjünk vissza a fantázialényekhez. Eredetileg a varázslényeket tartalmazó népmesék nem elsősorban gyerekeknek szóltak (a kifejezetten gyerekeknek szánt irodalom nagyon ritka az “aranykor”, tehát pont az előbb említett viktoriánus/edwardi időszak, előtt), hanem a közösség minden tagjának, aki esténként együtt hallgatták a történeteket a fonóban (vagy ahol összegyűlt a nép). A titokzatos és misztikus lények dramaturgiai funkciót töltöttek be: valamely tulajdonságot kinagyítva, vagy valamilyen morális kérdést szélsőségeiben megmutatva lehetővé tették valamilyen erkölcsi tanulság bemutatását. (A sárkány, meg a vámpír mindig gonosz volt, a jóképű, leányszíveket megdobogtató vámpírlegény és a barátságos egyfejű is modern találmány.)

A kisgyerekek vélhetően már akkor sem tudták ezt a mögöttes tartalmat dekódolni, ehhez ugyanis már összetettebb gondolkodás,  érvelés, következtetés, szintetizálás kell. Számos tanulmány bizonyítja (pl. itt van egy), hogy a tündérmesék nem feltétlenül segítik a gyerekeket az erkölcsi kérdések értelmezésében vagy problémák megoldásában, sokkal jobban megértik, ha valós szereplőkről, egyszerű szavakkal mondjuk ugyanezt. És minél kisebb a gyerek, ez annál inkább igaz.

De olyan aranyos/szórakoztató ez a tündér/unikornis/sárkány mese….mondhatjuk. És ez is igaz. Ahogy az is igaz, hogy nagyon ritka kivételektől eltekintve még senki sem halt bele abba, hogy egy mese után repülni tudó tündérnek képzelte magát. A hangsúly a megközelítésen van: az a cél, hogy nem ártson vagy az a cél, hogy használjon? Hozzájáruljon a gyermek megértési- és valóságértelmezési folyamatához, vagy egyszerűen csak szórakoztasson?

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a legcélszerűbb a fordított arányosság elvét követni: minél kisebb a gyerek, annál nagyobb arányban szerepeljen életében a valóság.

* * *

O.K., de akkor mit olvassak a gyereknek? Merülhet fel a kérdés sokakban….hiszen a fentiek tükrében gyakorlatilag minden gyerekkori kedvencünk (Boribon, Kipkopp, Szutyejev mesék, Pompom, Frakk, csak, hogy néhányat említsünk) kiesik…a válasz, amit akarsz:) Ha tetszik, olvassátok ezeket is, de ha ragaszkodunk a Montessori-szemlélethez,…

Akkor például (és már itt leszögezném, hogy senkitől nem kaptam egy fillért sem azért, hogy ide írjam a könyvét:), ill. a felsorolás a legkevésbé sem teljes) Montessori-kompatibilisnek minősíthető, magyar nyelven (is) elérhető könyvek……(az idegen nyelvűeket direkt nem írom, sok-sok lista van fent a neten Montessori-kompatibilis mesékről)

0-3 korosztályban

Ez a korosztály még totálisan elvan azzal, ha kinyittok egy képeskönyvet és nézegetitek, te meg mesélsz róla. Ennél a korosztálynál különösen fontos, hogy minél több fényképet vagy nagyon realisztikus rajzot nézegessetek. Ehhez pl. szuperjók

A Lépésről lépésre sorozat könyvei –

Képtalálat a következőre: „lépésről lépésre”

 

Állatos könyvek: én még nem láttam olyan kisgyereket, aki ne szeretett volna állatos könyveket nézegetni. Igazából a lényeg, hogy fényképek vagy valóságszerű illusztrációk (ne például rózsaszín elefántok) legyenek bennük.

 - Vadállatok

Scolar Mini sorozat – legalább húsz különféle téma, realitáshoz közeli rajzok, egyszerű, a gyerekek számára is érthető nyelven. Hosszú estéket lehet átbeszélgetni a képeket nézegetve, füleket hajtogatva.

Képtalálat a következőre: „scolar mini”

 

3-6 korosztályban

Itt már kicsit nehézkesebb a történet, legalábbis, ami a fényképekkel/valósághű rajzokkal illusztráltságot illeti (és a magyar nyelvet, mint kötelező kitételt), különösen a mesekönyvek (és nem állat/növényismertetők) frontján. Ebben a témában a hangsúlyt a valódi történetekre helyeztük itthon, az illusztrációt pedig igyekeztem a szépség oldaláról megközelíteni és külön beszélgetni arról a gyerekekkel, hogy melyik kép/stílus miért tetszik nekik vagy miért nem?

Vadadi Adrienn: Leszel a barátom?, A palacsinta tábor, Örökké óvodás maradok és Ünnepelj velünk! c. óvodásoknak, valamint  Leszel a padtársam? c. kisiskolásoknak szóló műveit. Pár éve még biztos lettek volna olyan pillanatok, hogy ha felébresztenek álmomból, ezeket kezdem el félálomban mormolni, annyiszor olvastuk őket….(Tudom, hogy Vadadi Adriennek van több könyve is, de azokat nem olvastuk, nem nyilatkozom látatlanban.)

Képtalálat a következőre: „vadadi adrienn”

A Vadadi Adrienn által írt történeteket illusztráló Pásztohy Panka maga is előállt már egy-két kötettel, a Szeretem a kiskutyám! is aranyos & valóságos.

Kapcsolódó kép

Anna, Peti, Gergő – nagyon sok mindenért lehet kritizálni Bartos Erika ténykedését, de az biztos, hogy ha van rongyosra, szétesősre olvasott könyvünk otthon, az az APG sorozathoz tartozik. Róluk szól, nekik szól és valóságos. Bár az emberábrázolás erősen sematikus (he-he, micsoda eufemizmus) a rajzokban felismerhetőek az épületek (budapesti gyerekek előnyben), APG sok helyre jár kirándulni, ahova az átlag magyar családok is. (Figyelem, a szerző másik híres sorozata, a Bogyó és Babóca nem Montessori-kompatibilis, hacsak nem feltételezzük, hogy a pöttyös házikóban lakó katicabogárlányok és a csíkos házikóban lakó csigafiúk valóságosak!)

Képtalálat a következőre: „anna peti gergő”

Brúnó – Bár az APG sorozat jelenleg nem kapható, Bartos Erika Brúnó Budapesten könyvei szintén valóságos történeteket mesélnek el, az épületábrázolás pedig tök jó

Képtalálat a következőre: „brúnó budapesten”

Bori – a német szerzőpáros (Liane Schneider, Eva Wenzel-Bürger) bájosan illusztrált történetei Boriról, a cserfes kislányról még kezdő olvasóknak is jók. Borival csupa olyan dolog történik, ami bármelyik gyerekkel megeshet: úszni tanul, oviba megy, pizzát süt. Egy-egy vékony kötet egy-egy történet, párszáz forint per darab. Ezeket is cellux tartja egybe otthon:)

Képtalálat a következőre: „bori mese”

Janó és Janka – Annie M.G.Schmidt és Fiep Westendorp a holland gyerekirodalom nagy klasszikusai, gyerekek milliói nőttek fel Jip en Janneke kalandjain. Egy apró félrefordítástól (az eredetiben “pindakaas”, azaz mogyoróvaj van a tengerparton elfogyasztott szendvicsen, amit a magyarra fordításkor sikerült sajtnak (kaas) fordítani és így rém fura csokidarás-sajtos szendvicset esznek a gyerekek) eltekintve szuper jók, gyerekekről szólnak gyerekeknek, rövidek, lehet róluk beszélgetni. Annie M.G.Schmidt írta a Szutyok Sári történeteket is, még az is “belefér”, a Titi sorozat már nem annyira.

Finy Petra sorozata (A doki-ügy, A tesó-ügy, Az ovi-ügy) – de figyelem, a Lámpa lány, meg a Seprű Srác már nem Montessori-kompatibilis. Nekem az illusztráció nem jött be, de ez szubjektív.

Gévai Csilla – Amíg utazunk…. sorozata már inkább az 5 éves feletti korosztályt célozza, de – nálunk legalábbis – nagyon népszerű volt.

Kapcsolódó kép

Sztelek Csilár – Döme sorozata is nagyon tetszett a gyerekeknek. Az én értékelésemben pozitívum – de nyilvánvalóan ez nem mindenkinél van így -, hogy a hit nagyon fontos szerepet játszik ebben a könyvben, minden történethez bibliai idézet és ima is tartozi.

Képtalálat a következőre: „döme”

Telegdi Ágnes – Ó, azok a csodálatos állatok! sorozata: hátulra került, pedig az egyik kevés azok közül, ami minden szempontból Montessori-kompatibilisek: gyönyörű fényképek, különböző hosszúságú történetek, minden állatrajongó kisember kötelező olvasmányai. Van belőlük pár, elegendő egy darabig:)

Ó, azok a csodálatos állatok - Mesélő nádi világ (2017)

Beni sorozat – Benji Davies könyveit szép rajzok illusztrálják, a történetek meghatóak, de mégis valóságosak (bár kissé meseszerű a bálnák megjelenése a téli éjszakában)

Képtalálat a következőre: „benji bálna”

Scolar – Mit, miért, hogyan? sorozat – a Mini sorozat óvodásoknak való folytatása. A véleményem ugyanaz, mint fent.

Kapcsolódó kép

Dés Mihály – Ancsa és Pancsa (két kötet) – ezt a könyvet csak szülői megfontolás után ajánlom. Miért? A történetek valóságosak, a lányokkal csupa olyan dolog történik, ami bárkivel megeshet (bezárják magukat a fürdőszobába & tsai). Nekem a nyelvezetével és a szóhasználatával vannak fenntartásaim, mivel nálunk nem szokás a szomszédasszonyt “nagyseggűnek” titulálni (vagy általában bárkire jelzőket aggatni) és egymásról úgy beszélni, ahogy néha itt beszélnek, Apa nem csak hétvégi apuka és hasonlók. De akit ez nem zavar…. maguk a történetek jópofák.

Képtalálat a következőre: „dés könyv”

Lauren Child – Charlie és Lola sorozata: bár az illusztrációk már súrolják a valószerűség határát, maguk a történetek viccesek, a témáik szintén gyerekközeliek.

Képtalálat a következőre: „nem eszem paradicsomot”

Rotraut Suzanne Berner böngészői: Tavaszi, nyári, őszi, téli verzióban. Órákig tartó szórakozás. Persze nem feltétlenül kell ettől a szerzőtől, sokféle böngésző van már, de lényeg, hogy ne legyenek benne törpék, tündérek, húsvéti nyuszik.  Nagyon jó a Scolar Keress, találj, mesélj sorozata is! (Pl. járművek, óvoda, gazdaság, állatok – de a Vidám Húsvét pl. tojásfestő nyusziktól hemzseg.)

Képtalálat a következőre: „téli böngésző”

* * *

Ha valakit érdekel, ezeken a linkeken olvashat még a Maria Montessori vs tündérmesék kérdéséről – többek között… (in English)

The Montessori Family

Age of Montessori

Montessori North-West

NAMC Teacher Training Blog

Maria Montessori.com

Montessori Notebook

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: